"Nem csak a múlt határoz meg minket, 
mi is meghatározzuk a múltat. 
A múlt is meghatároz, és mi is meghatározzuk azt."
(Pál Feri) 

NEM CSAK A MÚLT HATÁROZ MEG MINKET című bejegyzésben már írtam ezt:

A múltad LEHET erőforrás!
A jelen MIRE késztet?
És mi a bizonyosságod, a reménységed a jövőre nézve?


A múlt-jelen-jövő együtt érvényes. Együtt érthetjük meg. Mint, ahogy a test-lélek-szellemiségünk is együtt érvényes. Nem mindenkinél válik személyessé az, hogy a múlttal szembenéz, a jelenben tényleg ott van, és a jövőt pedig előkészíti-építi. A mentális egészségemet nem tudom elképzelni anélkül, hogy ezzel a fenti három kérdéssel ne foglalkozzak. Sőt! A párkapcsolat is zátonyra fut, ha nem dolgozunk ezzel. Hiszen nem tudjuk nem belevinni a múltat a párkapcsolatba. Arra viszont van esélyünk, hogy a rossz mintákat ne kelljen továbbadni, megismételni. De ez manapság szinte senkit nem érdekel. 

A) Hogyan lehet a múlt az erőforrásom? 
Először is a legfontosabb a szembenézés és a beismerés. Mind a kettő az élet legnehezebb dolgai közé tartozik. Szembenézni azzal, hogy nem éreztem, hogy a szüleimet érdekeltem volna. Nem figyeltek rám, mintha nem tudtak volna elfogadni. Azt hiszem, nem beszélgettünk egyáltalán. Érzelmi biztonságról ne is beszéljünk. Rettegésben nőttem fel. Elég mélyre zuhantam, mert azokat az érzéseket, amiket ezek a tapasztalatok okoztak nekem,  nem tudtam elviselni.
A párkapcsolatom segített a szembenézésben. A férjemnek kimondhattam, hogy mire emlékszem a gyerekkoromból, min mentem keresztül. Itt elmondani lehetetlen, hogy mennyire nehéz folyamatok ezek, és nem mentek simán, mint ahogy ezt egy írásból érzékeljük. Meg kellett oldanom a túlaggódásomat, a személyiségem merevségét, az önmagamba zárkózást, a konfliktus elöli menekülést, a szorongásomat, a túlműködő érzelmeimet, a kedélyingadozásaimat. És ami a legkeményebb, az az, hogy meg kellett szeretnem magam, jóban lenni magammal. A kóros önbizalomhiány is állandó munkát adott, ad.

A múltad úgy lehet erőforrásod, hogy a felismert múltat a helyére teszed, és amivel a legtöbb szenvedést okoztad magadnak, abban leszel a legerősebb, a legfogékonyabb és a legtapasztaltabb ember a környezetedben. Tudok beszélni a saját utamról, arról, hogy ezekből a gödrökből hogyan másztam ki, és közben mi mindenen mentem keresztül.
A párkapcsolatodnak is szüksége van a múltaddal való szembenézésre, beismerésre és rendrakásra. Egyetlen segítségem volt ezekben a kutya nehéz években, a férjem, hogy kitartott mellettem, és azóta kölcsönösen támogatjuk egymást. Neki is meg volt a maga útja természetesen. A szorongása, a dühösködő beszéde, a maga félelmei, kóros szeretethiánya.
Azt mondják, hogy nem az a dolgod, hogy másra hasonlíts, hanem önmagad legjobb formáját hozd! A férjem is erre igyekszik. Büszke vagyok rá nagyon, mert látom, hogy neki mivel kell szembenéznie önmagában, mik a gyengeségei, és büszke vagyok rá, hogy nem magyarázkodik, nem hazudozik, hanem tényleg jobbá akar válni! 

Egyébként a szüleimmel nem lett beszélgetősebb, őszintébb a kapcsolatom, nem is érzem, hogy lenne családom. Nekem a férjem a családom.  De egy fontos dolgot észrevettem. Azt, hogy nem a szülőktől várom először változást, hanem magamtól, ez tisztelettudóbbá-elfogadóbbá tett feléjük, és rájuk is jobb hatással vagyok. Ez nagyon jó érzés. Tehát, amikor ma nem illik beszélni arról, hogy tulajdonképpen a szülők sokszor széjjel cseszik-tönkre teszik a gyerekük életét, akkor amikor pont ezt teszem, hogy DE IGEN, beszélek róla, mert nem lehet erről nem őszintén beszélni, pont ez a folyamat gazdagítja, teszi helyére a gyerek-szülő viszonyt! Még akkor is, ha te változol, de a szüleid nem!

El ne felejtsd, hogy "az a harc a legnagyobb vereség, amit sosem vívsz meg!" Magaddal!  

B) A jelen mire késztet?
Hogy tovább tanuljak, tovább változzak. Hogy továbbadhassam mindazt, amin keresztülmentem. Nagyon sokan el sem mernek indulni ezen az úton. Mindig van mit tanulnom magamról, minden egyes napom a fejlődésről kell, hogy szóljon. Minden nap lehetőségem van visszafordulni, visszaesni, feladni. A jelen engem arra késztet, hogy ne dobjam el azt, ami már az enyém. A jelen arra késztet, hogy értékeljem, amim van, ne vegyem természetesnek, és merjek hinni magamban, és tovább küzdjek a céljaimért. Fontos nekem, hogy "nem az a baj, ha hibázol, hanem az, ha nem okulsz belőle." Régen aggódtam, ha hibázok. Ma attól félek, ha nem merek őszintén  szembenézni és elrendezni a hibámat. Mekkora érzésbeli különbség! 
A jelenben hálás vagyok leginkább azért, hogy ma már nem a szorongásom és önmagam bántalmazása köt le, hanem az, hogy én irányítsam magamat, ne pedig a rossz beidegződéseim uralkodjanak rajtam. Sokan egész életükben nem képesek elérni ezt az egyensúlyt. 

C) Mi a reménységem a jövőre nézve? 
A cím, A GŐZÖD SINCS RÓLA azt jelenti, hogy sokunknak gőze sincs, hogy mire lenne képes, ha szembenéz és beismeri a múltját. Ez egy fajta rendrakás. A dolgok a helyükre kerülnek! A reménységem az, hogy leendő gyerekünknek jó példát adhatunk. Hogy mi ketten  a férjemmel, akik már szembenéztünk a múlttal és megtanultuk építeni magunkat, megtanultuk szeretni magunkat és egymást, megmutathatjuk neki, hogy van élet a gödrön túl. És hogy neki ne kelljen annyi évet gödörásással vesztegetnie, mint nekünk. A család VÉRSÉGI + ÉRZELMI KÖTELÉK. Nem csak vérségi kötelék. Érzelmi biztonság is. Mi nem kaptuk meg, de a gyerekünknek szeretnénk megmutatni, mekkora erőforrás, ha egymáshoz érzelmileg is tudunk kötődni! 

18 évi házasságom elején a gyerekkoromra hasonlítottam leginkább. Egy önmagát bántó, menekülő, békére vágyó, darabokra tört, céltalan semmire.
Ma már nem az vagyok, aki voltam 18 évvel ezelőtt. Ez természetes. A kérdés az, hogy pozitív vagy negatív irányba mozdulsz el! Nem ment egykönnyen, de el tudtam mozdulni pozitív irányba. Egy mondás szerint az első dolog, ha gödörben vagy, hogy hagyd abba az ásást. Sokat kellett szenvednem, míg megértettem, hogy van élet a gödrön túl. Istennek, a férjemnek és magamnak vagyok hálás, hogy elkezdtem épülni. Rátalálni és őrizni a békességemet magammal. Egyik este mondtam a férjemnek, hogy szeretlek, de még jobban akarlak szeretni, mert néha felszínes a hozzáállásom. Erre ő: "Először magadat szeresd ennyire." Le tudja ütni a lényeget a magasból, bassza meg! Ha magammal békében vagyok, ha jót akarok magamnak, ha nem állok szóba a démonjaimmal, akkor őt is tuti szeretni tudom. Ez is reménységem a jövőre!

Van, aki éppen a múltját éli egyre rosszabbul.
És van, aki a felismert múltját éli egyre jobban.
Rád melyik állítás igaz?
Kívánom, hogy megértsétek! Jelened nincs, ha nem rendezed és értékeled a múltad. Jelen nélkül pedig nincs jövőd. Minden összefügg. Egy érdekes gondolattal búcsúzom:

" ISTENT JOBBAN ÉRDEKLI AZ,
HOGY MILYEN MÉLYRE HATOLNAK A GYÖKEREID,
MINT AZ,
HOGY MILYEN MAGASRA NYÚLNAK AZ ÁGAID."

Hajdú Éva
egyéni, párkapcsolati coach
GONDOLKODJ FEJLŐDÉSBEN! 
GONDOLKODJ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN! 

 Fotók:  https://pixabay.com/hu/