Érték.
Mi érték ma.
A szex.
A hatalom.
A pénz.
És a nagy kedvencem: Magyarázkodás-Megmagyarázás-Kimagyarázás Szembenézés helyett.
Azér' vannak még más értékek is:
Számomra durva idézet:
„Az elfogadás nem vagy-vagy jelenség, hanem mérték kérdése – minél nagyobb fokú az elfogadás, annál nagyobb az esélye, hogy rendezhetjük különbségeinket, és pozitív eredményre juthatunk.”
G. Kohlrieser, a szakma doyenje írja ezt a konfliktuskezelés témakör egyik legjelentősebb szakirodalmában.
Az elfogadást akkor éltem át legerősebben az életemben, amikor elmentem teljesen kikészülve-összetörve-romokban egy önismereti csoportba. Nevezzük így….
És ott nem ítélgettek. Nem kritizáltak. Ilyesmit előtte nem éltem át sehol. Különösebben nem is foglalkoztak velem. Mindenki magáról beszélt. A hozzászólások tanítottak engem. Többnyire arról szóltak, hogy gödörbe kerültek, és hogyan jöttek ki onnan. Senkit nem hibáztattak. Magukról beszéltek. Én figyeltem. Kivettem belőle, ami nekem hasznos. Megkaptam azokat a pozitív impulzusokat, amire szükségem volt, hogy a maradék erőm el ne hagyjon engem. Ez a csoport bizton tudom, hogy az életemet mentette meg. Az elfogadással. Ha kicsit is elkezdtek volna ők is bántani, azt hiszem, azt nem bírta volna el a lelkem. Nem mentem volna oda 7 éven át. Gyógyulásomnak szüksége volt ezekre az évekre.
Akadt ott egy mentorom. Ő sem csinált különösebben semmit. Néha beszéltünk telefonon. Tőle tanultam, azóta is hordom magamban: „Tedd magadért. Tedd egyszerűen! Tedd pozitívan!” A szükséges változásokat a felépülésem érdekben. Itt tanultam meg nagyon lassan, fokozatosan, hogy ÉRTÉKES VAGYOK. HOGY ÉREK ANNYIT, MINt BÁRKI. ÉN IS EMBER VAGYOK. ÉS FELELŐS VAGYOK MAGAMÉRT. AZÓTA IS EZ A LEGFONTOSABB TUDÁS AZ ÉLETEMBEN: FELELEK MAGAMÉRT. Azért ezt a felelősséget felvállalni, irgalmatlan nehéz feladat volt. Hogy merjek bízni magamban. Legfontosabb, hogy bízzak önmagamban.
Szerény tapasztalatom szerint: aki nem indul el ezen az úton, hogy elkezdjen bízni önmagában alázattal, az nem fogja tudni a párkapcsolatát sem rendezni. Mert a másikra mutogatni magam helyett: így nem lehet elindulni egy eredményes úton.
Hagyták, hogy azt tegyem a kapott infókkal-érzésekkel, amit akartam. Nem mondták meg, mit tegyek.
Ezt tőlük tanultam. A munkám fontos része is ez lett a párkapcsolati fejlesztésben, egyéni fejlesztésben. Hogy úgy tudjak adni-lenni-kommunikálni, hogy hagyjam az ügyfelemnek, hogy kivegye belőle, ami számára hasznos. Ő tudja, mi kell neki. Pontosan ő tudja. Nem én. Ezért is lehet az, hogy bár elmélyült kapcsolati-egyéni konfliktusokat hoznak el emberek a megbeszélésbe, mégis az első megbeszélés végén pozitívan-reménnyel teli-fontos felismeréseket téve megy el az ügyfél már az első megbeszélés után is. Pedig ezek húzós nehéz megbeszélések. Igazi közös munka. Ő megy előre. Én meg boldog vagyok. Nem a másikat kritizáljuk ugyanis, hanem egyéni felelősséget vállalnak fel! Aki erre nem képes, még nem alkalmas coachingra.
Szóval az empátiáról-elfogadásról mindent ebben a csoportban tanultam meg. Ehhez képest a szakkönyvek nem sokat érnek. Ugyanis kapcsolatokban építeni magamat, kapcsolatokból kilépni, ha szükséges, magamat megtanulni szeretni, egy egészséges szeretetmintát kialakítani magamban, őszintén bánni az érzéseimmel! Na, ezt nem lehet könyvből megtanulni!
Átéltem ezekkel az emberekkel együtt, hogy a legtöbb, amit adhatsz egy nagy bajban lévő embernek az az, hogy nem mondasz le róla. Elfogadod őt. Ahogy van. Milyen ritka ám ez. Szülők sokan nem képesek saját maguk, és saját gyermekük elfogadására sem.
És ahogy mentoromtól itt tanultam: „AMÍG NEM SZERETED MAGADAT, ADDIG MI SZERETÜNK TÉGED.”
Elfogadás.
Empátia.
Nem vagy-vagy jelenség.
Az ilyen erős Elfogadás nélkül a büdös életben nem alakul ki Párbeszéd. És jönnek a nagy elbeszélések-játszmák-elnyomások. Sok ember családi élete erről szól. Játszma: ki tudja jobban elnyomni a másikat? Kibeszélés helyett elbeszélés. Dialógus helyett monológ. MIVEL ÖNMAGÁRA TÁMASZKODNI NEM TUD, EZÉRT EL-LE-NYOMJA A TÁRSÁT! Jelen helyett a múlt állandó felerősítése. Érzelmi intimitás helyett érzelmi bántás. Túl sok kritika. Semmi pozitív viszonyulás. Nem baj. A párkapcsolati-egyéni fejlesztéseken mindezt meg lehet tanulni. Lehet sikerélményt szerezni magadról.
A párbeszéd a görög eredeti szerint dia – logos: megformáljuk a formátlant. Összerendezzük a részeket. Mikor erre emlékeztetem magamat, mindig jön egy megnyugtató érzés. Mert abba belegondolni sem merek, hogy egy olyan világban élek, ahol arra büszkék szégyen helyett az emberek, hogy nem tudnak kommunikálni, nem tudnak beszélgetni, nem tudnak egymásra figyelni. Lásd: fbook kommentek. Lásd: egyes főnökök –nem vezetők. Lásd: gyermekeinknek mentálisan beteg szeretetmintát továbbadó párkapcsolatok.
"Mi a különbség a párbeszéd és a beszélgetés között? Miért helyezünk ekkora hangsúlyt a dialógusra?
Elvégre nem csupán arról van szó, hogy beszélünk egymással? Valójában jóval többről van szó: a párbeszédben értelmünk és érzelmeink, neveltetésünk, vérmérsékletünk, egész személyiségünk részt vesz. A dialógus lényege a kölcsönös érdeklődés, gondolkodásmód és reflexió.
NEM OLYASMI, AMIT A MÁSIK EMBERNEK, HANEM AMIT A MÁSIK EMBERREL EGYÜTT TESZEK.
Ehhez szemléletváltásra van szükség azt illetően, hogy mit jelent a kapcsolat a másikkal. A párbeszéd során a hangsúly a másik ember megértésén van, nemcsak azon, hogy ő megértsen engem.
A dialógus olyan csere, amely során az emberek együtt gondolkodnak, és valami újat fedeznek fel. Önmagukon túlmutató igazságot keresnek általa.
A dialógus a résztvevőket más minőségi szintre juttatja el, amelyen mélyebben megértik egymást."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalanál, 170-171.o.)
A párkapcsolati coachingon- egyéni fejlesztésen az emberek lassan, fokozatosan szert tesznek erre a szemléletváltásra, ha nem ijednek meg az első alkalmon a változástól. Mert sztem a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs arról, hogy CSAK AKKOR érhet el fejlődést személyközi kapcsolataiban, sőt, egyéni céljai elérésében egyaránt, HA KÉSZ a POZITÍV IRÁNYÚ VÁLTOZÁSRA. ÉS EZ NÉHA ÚGY TUD FÁJNI, HOGY MAJD BELEHALSZ. Az élet változás. Készülj fel erre. Vissza kell jönni coachingra. Ahogy egy fiatal ember teszi. Úgy ment el a legutolsó megbeszélésünkről is, hogy „jó ide járni”. Nem azért jó, mert nehéz.
Jó, mert fejlődik, dolgozik magán, jönnek az eredmények. Ő visszajött. Volt, hogy egy nyár elmúltával, de újra jött. Vannak is eredmények.
Egy házaspár elkezdett dolgozni, fejlődni. Jött a vírus. Az online megbeszéléseket passzolták. Megértem. Azonban ennek visszaesés lett a következménye. Vírus után újra találkoztunk személyesen. A visszaesés fájdalmai újabb elhatározásokat szültek. Jöttek az eredmények. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük rám van-e még szükségük. Mondták, hogy attól, hogy két hete élnek úgy, ahogyan már régen szerettek volna, még nem elég, hogy abbahagyjuk a közös munkát. A gyermekük fütyürészve jár a lakásban. Szeretnének még jönni, ráerősíteni az elért eredményekre. Sztem kevesen gondolkoznak így. Sokan nem jönnek vissza. Mikor kezd nehézzé válni…
A vezetőmtől kaptam ezt az idézetet, egyik szakirodalomból.
Figyelem!
Szerintem mélyen megrendítő sorok következnek:
„Az emberi dialógus bensőségesebb lehet, mint a nemi közösülés,
mivel a párbeszédbe nemcsak a test, hanem a szív is bevonódik.” (197.o.)
"A párbeszéd az emberek közötti egyik legnehezebb,
egyben leghálásabb kommunikációs folyamat."
„Minden férfi és nő potenciális ellenfél, még azok is, akiket szeretünk.
Csak a párbeszéd védhet meg minket ettől az ellenségtől.
A párbeszéd az a szerelemnek, ami a vér a testnek.
Ha a vér áramlása megszűnik, a test meghal.
Ha a dialógus megszűnik, a szerelem meghal, a harag és gyűlölet váltja fel.
A párbeszéd azonban még egy halott kapcsolatot is képes feléleszteni.”
„A párbeszéd azonban még egy halott kapcsolatot is képes feléleszteni.” Ennek élő tanúja vagyok párkapcsolati fejlesztő munkámban.
"A BESZÉLGETÉSNEK NEM AZ A LÉNYEGE, HOGY TE VALAMIT MONDASZ A MÁSIKNAK, HANEM AZ, HOGY KÉSZEN ÁLLSZ ARRA,
HOGY MEGHALLGASD ŐT."
(Dr. Szigeti Jenő)
"VAN ISTENNEK EGY CSODÁLATOS AJÁNDÉKA,
A BESZÉLGETÉS KÉPESSÉGE.
EZ NEM MÁS, MINT A GONDOLATOK, ÉRZÉSEK KICSERÉLÉSE, A BELSŐ EMBERÜNK MEGNYITÁSA
A MÁSIK EMBER ELŐTT."
(Dr. Szigeti Jenő)
"HA VALAKIT MEGSÉRTÜNK, LEGALÁBB ELISMERJÜK VAGY TUDJUK, HOGY LÉTEZIK,
DE HA NEM VAGYUNK HAJLANDÓK MEGHALLGATNI,
AZ OLYAN, MINTHA SZÁMUNKRA NEM IS LÉTEZNE."
(John Lukacs)
"AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ODAFIGYELÉSRŐL SZÓL." (E. Aronson)
"A MÁSIK EMBER MEGGYŐZÉSÉNEK LEGJOBB ÚTJA,
HA ODAFIGYELSZ RÁJUK."
Felelősségvállalás.
Vagy inkább Hibáztatás? Önigazolás? Siránkozás?
Elfogadás nélkül nincs párbeszéd.
Párbeszéd nélkül nincs egymásra figyelés.
Egymásra figyelés nélkül nincs együttműködés.
Ha a vér áramlása megszűnik, a test meghal.
Ha nincs köztünk elfogadás, párbeszéd, egymásra figyelés, együttműködés, akkor a kapcsolat meghal. Ilyen szánalmas egymás -mellett -bántásban nő fel ma sok gyermek, akik teljes mértékben alkalmatlanok párkapcsolat-, és családépítésre. Üdv a pokolban!
Pozitív gondolattal zárjam?
„Mindig mondom fiatal tanítványaimnak, hogy nem az a fontos, ki vagyok. Hanem ki akarok lenni.” (E. Aronson)
Amikor fiatal felnőttekkel dolgozhatok együtt, akik erősítik-rendezik személyiségüket, szeretetmintájukat, igen, ők azok, akik dolgoznak azon, hogy kik is akarnak lenni. Felelősséget kezdenek vállalni magukért!
Egyik megbeszélésünk végén ezt mondta egyikük:
„Amióta ide járok, boldogabb vagyok. Olyan, mintha kinyílt volna egy ajtó.”
KAPCSOLAT
PÁRKAPCSOLAT
CSALÁDI KAPCSOLAT
FEJLŐDÉS
FEJLESZTÉS
KOMMUNIKÁCIÓ
KONFLIKTUSKEZELÉS
ERŐS ÖNBECSÜLÉS
Hajdú Éva
Baja, Lélek Központ
