Az élet törvényei?
Nem a legyőzés? A leuralás?
Nem az Együttműködés Teljes Mellőzése?
Nem?
Az egyik leghíresebb gondolkodó szavait idézem:
Az élet törvényei:
együttműködés,
szolgálat,
önfegyelem,
feddhetetlenség.
Dr. S. Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvében így ír a Feltétel Nélküli Szeretetről:
"Ha igazán feltételek és irányítási vágy nélkül szeretünk valakit, azzal állandóságot, biztonságérzetet nyújtunk neki, megerősítjük azonosságtudatát, növeljük biztonságérzetét, javítjuk önértékelését. Természetes fejlődésre ösztönözzük. Megkönnyítjük számára az élet törvényeinek -együttműködés, szolgálat, önfegyelem, feddhetetlenség- követését, és azt, hogy felfedezze és kiteljesítse önmaga legjobb és legmagasabb rendű énjét." Megadjuk neki azt a szabadságot, hogy belső erkölcsi parancsait kövesse, ahelyett, hogy a körülményeire és a korlátaira reagálna. Ez nem jelenti azt, hogy engedékenynek vagy puhánynak kellene lennünk. Adjunk tanácsokat, kérjünk, követeljünk, húzzuk meg a határokat, állapítsuk meg a következményeket. De ettől függetlenül is szeretnünk kell. (...)
Régebben volt egy barátom, aki egy igen előkelő iskola dékánja volt. Éveken át tervezgetett és takarékoskodott, hogy biztosíthassa fia számára a felvételt az intézménybe. De amikor eljött a beiratkozás ideje, a fiú hallani sem akart arról, hogy oda járjon.
Az apja nagyon a szívére vette a dolgot. Aki ebben az iskolában végez, annak nem kell aggódnia a karrierje miatt, mondta. Ráadásul családi hagyomány, hogy oda járnak, már a család három nemzedékét oktatták ott a fiú előtt. Megpróbálta mindenáron rábeszélni a fiát, hogy változtassa meg elhatározását, kérte, könyörgött neki, érvelt körömszakadtáig. Ugyanakkor megpróbálta meghallgatni az ő véleményét is, meg akarta érteni, mi rejlik az elhatározása mögött, de mindvégig abban reménykedett, hogy a fiú meggondolja magát. (...)A fiú úgy érezte, hogy az apja számára bizonyos értelemben fontosabb, hogy ő ebbe az iskolába járjon, mint ő maga, mint az ő személyisége, és fenyegetésként fogadta ezt az üzenetet. Válaszként egyre kérlelhetetlenebbül küzdött azért a jogáért, hogy megőrizhesse saját személyiségét, és hogy érthetővé tegye a döntését, miért nem akar az apja iskolájába járni.
Az apa tudta, hogy a fiú talán másként dönt, mint ahogy ő szeretné, mégis a feleségével együtt úgy határoztak, hogy feltétel nélkül szeretni fogják őt, a választásától függetlenül. (...)
Az apa és az anya nagyon nehéz folyamaton ment keresztül, mire újra tudták írni a forgatókönyvüket.
Azért dolgoztak, hogy igazán megértsék, milyen a feltétel nélküli szeretet. Elmondták a fiúknak, hogy mit tesznek és miért, és hogy eljutottak arra a pontra, amikor a döntése már nem tud változatni azon a teljes és feltétel nélküli szereteten, amit iránt éreznek. Nem azért tették ezt, hogy a szeretetükkel befolyásolják őt. (...)Két héttel később a fiú ismét kijelentette, hogy nem megy abba az iskolába. (...) Minden rendben volt, a dolgok mentek tovább a maguk útján.
Nem sokkal később érdekes dolog történt. A fiú megérezte, hogy nem kell már megvédenie az álláspontját. Alapos önvizsgálatot tartott, és rájött, hogy nagyon is jól érezné magát abban az iskolában. Beadta a jelentkezési lapot, majd utólag az apjával is közölte, miként határozott. Apja most is feltétel nélküli szeretettel fogadta el a fia döntését. Boldog volt, de nem érzett túláradó örömöt, mert megtanulta a feltétel nélküli szeretet valódi jelentését. " (211-212. o.)
Milyen könnyű társként megragadni a "nekemvanigazam" szintjén. Az elvárások szintjén.
Milyen könnyű szülőként megragadni az irányítás-uralkodás szintjén.
Megoldás?
Feltétel nélküli szeretet?
Carl Rogers így mondja: feltétel nélküli pozitív viszonyulás.
Valami ilyesmi a feltétel nélküli szeretet?
Pozitív viszonyulás?
És:
"Ha igazán feltételek és irányítási vágy nélkül szeretünk valakit, azzal állandóságot, biztonságérzetet nyújtunk neki, megerősítjük azonosságtudatát, növeljük biztonságérzetét, javítjuk önértékelését. Természetes fejlődésre ösztönözzük. Megkönnyítjük számára az élet törvényeinek -együttműködés, szolgálat, önfegyelem, feddhetetlenség- követését, és azt, hogy felfedezze és kiteljesítse önmaga legjobb és legmagasabb rendű énjét."
Ha valamit érdemes adni a gyerekemnek, a társamnak, az ez?
Feltétel nélkül?
Szeretni?
Irritál a kettő együtt, hogy szeretet is, de még feltétel nélküli is. Azok közé tartozok, akik felnőttként kezdték el ezt tanulni, a semmiből. Valahogy. Túl nagy falat. Mégis érzem-tudom, hogy a nem műanyag, az igazi szeretet mindig feltétel nélküli. Még mindig túl nagy falat. Nekem.
