"EMBER nem öl embert - eddig sem ölt, és ezután sem fog. Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik. Az ölést az elszigeteltség  vagy a szétszakadt kötelék tudatállapotában követik el. A gyilkosnak a másik embert tárgynak vagy likvidálandó ellenségnek kell  tekintenie. Ha az a tárgy bármely pillanatban emberi lénnyé változik - személlyé, aki empátiát vált ki a gyilkosból -, az erőszakos cselekménynek azon nyomban vége szakad. Csakhogy vannak olyan emberek, akiknek annyira sérült a kötődési képességük, hogy súlyos érzelmi stresszhelyzetben nem tudnak empátiát érezni, emberi köteléket teremteni vagy köteléket megtartani."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 147-8.o.)

Meghalt Palika.
Híres, hírhedt bajai fiatalember.
Súlyos mentális betegségekkel küzdött szerintem.
Hogy halt meg, nem tudom. 
Ez a bejegyzés is tartalmazott a social-hálón lehúzó megjegyzéseket.
Igen, lehet, hogy úgy van, ahogy írták: molesztálta a fiatal lányokat.
Én sosem szerettem, amikor megszólított. Aggódtam, amikor felém közelített.
Nem akartam vele beszélni. Igen, ilyen érzéseket váltott ki belőlem. 
De hát egyszerűen. A rohadt életbe. 
Ember nem öl embert. Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik.
Szavakkal is ölünk, okozunk social-pain, belső fájdalmat. 
Megütsz a szavaiddal. Nem kívül vérzek, hanem belül.
Csak tudjuk, hogy ütünk! Hogy ölünk, amikor kihagyjuk a következő elemeket 
a beszédünkből!:

NÉGY ÖNZŐ VÁLASZ: (Covey nyomán:)
Faggatózás. 
Minősítés.
Tanácsadás. 
Értékelés. 

Dehogynem faggatózhatok! Minősíthetek is. Tanácsot is adhatok. Értékelhetlek is téged.
Csak a többit is vegyem figyelembe:

 1.) Mutassunk tisztelet a másik fél iránt. 

2.) Alakítsunk ki nyertes -nyertes mentalitást.

3.)  Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.

4.) Kerüljük a "harcot" a partnerünkkel. 

5.) Empatikus vagyok. 

6.) Nem az észt osztom. 

7.) Nem akarlak megváltoztatni. 

8.) ÉN-üzenetet használok: nem téged kritizállak széjjel, hanem az ÉN érzéseimről-gondolataimról-megoldás-javaslatomról beszélek! Mert van!

9.) Halálpontosan tudom, mit képviselek a helyzetben: határaimat képviselem előtted!(pld. olyan tiszteletlen volt vki egyszer, hogy a határaimat messzebb toltam, jeleztem, hogy engem végül is nem a hátsójából húzott ki!)

10.) Odafigyelést ADOK neked (Ha akarnád sem tudnád nem észrevenni, hogy Figyelek Rád; jelen vagyok!) Például: bólogatok, pozitív érzéseket sugárzok feléd, mosolygok, szemedbe nézek, feléd fordulok! 

11.) Találok-adok nem egy (!) pozitív visszajelzést a számodra: pozitív érzelmű környezet fenntartása!
Mert mindig valami pozitívhoz is kell kötni a párbeszédet! 
Mert van a mágikus arány: 1:5. Azaz: egy aránylik az öthöz. John Gottman fontos kutatása: PÁRkapcsolatokban, amikor kritizálom a társamat, mert pld. mindig késik, és ez nekem nem jó, akkor nem csak kritizálom, hanem 5ször annyi pozitív jelzést is adok emellé. Mert a párkapcsolatban egymásra vagyunk utalva, a legsérülékenyebb emberi kapcsolatunk a párkapcsolat. 
És van a Losada -effektus. 1:3. Azaz: Egy aránylik a háromhoz. Egyéb emberi kapcsolatainkban egy kritikára 3szor több pozitív megjegyzést, jelzést adunk. Például munkaköri kapcsolatok. 
Tehát konfliktushelyzetben pozitív érzelmű környezet fenntartása.

Például: előtted épp sajnáltatja magát valaki, aki általában ezt teszi, mert mindenki hibás, de ő nem!
Mondhatod ezt:
"Sajnálom, hogy megvisel a helyzet!"
Van ebben empátia? Oda-ráfigyelés? A harc kerülése? Együttműködésre törekvés? Tisztelet? Türelem? Nem ítélgetés? 

Óh jaj! Csak egy rohadt mondat!
És benne van egy egész világ!

Igen, meghalt Palika. Nem szerettem vele találkozni, nem szerettem, amikor az utcán odajött hozzám, 
még felé sem szerettem nézni, nehogy odajöjjön hozzám. 
Nem tudom, milyen az előélete, milyen családból származik. 
Nem tudom, miken ment keresztül. Nem tudom, milyen események vezettek odáig, hogy 
úgy éreztem iránta, ahogy leírtam a fentiekben. 
Sajnálom, hogy meghalt. 
Remélem, volt sok jó pillanata az életben. 
Köszi Palika, hogy nem sokszor jöttél oda hozzám. 
Néha segítettél is, bizony! Mikor a távolsági buszmegállóban várakoztam az információnál, 
te szóltál, hogy mindjárt jönnek, várjak! Megköszöntem neked. 
Nem tudom, milyen volt az életed. 
Nem tudom, valaha átélted-e, milyen érzés, hogy szeretnek, feltételek nélkül.
Nem tudom, valaha tartoztál -e valahova, valakihez.
Nem tudom, mennyit szenvedtél a betegségedtől.
Nyugodj békében! 

Így is lehetne?
Csak azért, mert nem akarok ölni. 
Ember embert embernek nézheti. Nem tárgynak. 
Csak ezért. 
Csak ezért.