"Életegyetemet kéne nyitni, mert az embereknek pont az alapfogalmakhoz nincsen semmilyen viszonyuk. Tehát szeretni, kapcsolatot fenntartani, a kapcsolatért dolgozni, gyermeket nevelni, kritikus helyzetben mit teszünk, szóval valahogy,
ez marad el az egész fejlődéstörténetünkből,
ez kimarad az iskolákból és mindenhonnan. Pont a legfontosabb dolgok."
(Friderikusz Sándor)

A végtelen tudás korában végtelen a tudatlanság.

Szerezze meg a tudást, ne legyen tudatlan. 
Ami túl sok: az a duma.
Túl kevés: az a tett.

Nem. 
Nem tanulhatjuk iskolában.

Nem szükséges pszichológusnak lenni e tudáshoz.
Embernek lenni. 
Alapvető emberi működésünkhöz fontos ez a tudás.
Aki nem szeret tanulni, most bajban van. 

A kapcsolattalanság korában:
KAPCSOLÓDÁS-ból vizsgázunk.

Szülőként például fontos szabályom, hogy szülőként ezt a három alapszabályt mindig szem előtt tartom, tanulom:

(1) Példaadóan viselkedem, másszóval vállalhatóan viselkedem előtte +

(2) Amikor túl ideges a gyerekem vagy negatív, megnyugvásra van szüksége, akkor ott megyek mellette, vele vagyok, támogatom, hogy megnyugtassa magát, tehát stresszkezelés: amikor megnyugtatta magát, ezt mondja: Anya megnyugodtam. Vagy ezt: Anya, már nem félek. Én pedig megdicsérem őt.
Tehát a gyerek éli át, hogy ő felülkerekedik a negatív szitun. De én a szülő ott vagyok jelen, mellette vagyok, támogatom, segítem, hogy megnyugtassa magát, eljut A-ból B-be. Ez az ő munkája, de nélkülem, a szülő nélkül ez az eredmény nem tud megszületni. Érti?
Előadáson, szóban sok példát hozok még ide. 

(3) Értékmondatokat mondok neki, pld, amikor panaszkodik valakire, megkérdezem tőle, hogy hogyan vagy proaktív a helyzetben? Ő tudja, mit jelent a szó. Csak sok felnőtt nem tudja. 

Igen! Értékeimet osztom meg vele, azaz Értékmondatokat mondok neki: pld tegnap este történt, hogy zongoraórára nem tanulta meg, amit kellett volna, tanár jelezte is ezt számára természetesen, ezért ő utál zongoraórára járni. Erre felfigyeltem és beszéltünk erről, hogy mit jelent az erőfeszítés, mit jelent a kitartás, mit lehet elérni ezekkel.
Értékmondat:
Akit nem szeretek, azt tisztelem.
Ha elesek, fel is kelek.
Szeretem magam.
Nem bántom magam.
Értékes vagyok. És jön a szitu. És mondja a gyerekem. Anya, bántom magam, mert azt mondtam, hogy hülye vagyok.
Együttműködést tanítok a gyerekemnek, mert az a normális, ha valakivel van egy közös szitum, akkor hogyan tudom közösen megoldani vele. A gyerekem egyszer mondta, hogy anya, én nyertes-nyertes vagyok. 
Előadáson, szóban sok példát hozok még ide. 

Kétségbe vagyok esve, hogy szülők ezt a három, csak három tudást sem birtokolják. Nem gyakorolják. 

"Életegyetemet kéne nyitni, mert az embereknek pont az alapfogalmakhoz nincsen semmilyen viszonyuk. Tehát szeretni, kapcsolatot fenntartani, a kapcsolatért dolgozni, gyermeket nevelni, kritikus helyzetben mit teszünk, szóval valahogy,
ez marad el az egész fejlődéstörténetünkből,
ez kimarad az iskolákból és mindenhonnan. Pont a legfontosabb dolgok."
(Friderikusz Sándor)

A hat legfontosabb Betét

A másik megértése
Ami számodra betétet jelent -séta, beszélgetés, közös fagylaltozás, közös munka-, az a másik ember számára nem feltétlenül pozitívum. Sőt, éppenséggel akár kivétnek is tekintheti, ha nem felel meg mélyen átérzett érdekeinek vagy szükségleteinek.

Odafigyelés az apró dolgokra
A kis figyelmességek és kedvességek nagyon fontosak. Az apró udvariatlanságok, kellemetlenségek, a tiszteletlenség hétköznapi megnyilvánulásai jelentős kivéteket eredményeznek. Az emberi kapcsolatokban az apró dolgok a nagy dolgok.

Az ígéretek megtartása
Egy ígéret betartása mindig jelentős betét, megszegése viszont ugyanekkora kivét az érzelmi bankszámlánkról. Valójában a kivét legrosszabb formája az, ha valakinek megígérünk egy olyan dolgot, ami fontos számára, aztán nem tartjuk be. Ha legközelebb megfogadunk valamit, azt már nem is fogja komolyan venni.

Az elvárások tisztázása
Ha az elvárásokat nem tisztázzuk és nem fogadtatjuk el, az emberek érzelmi alapon közelítik meg az eseményeket, az egyszerű félreértések elmérgesednek, ami személyes küzdelmekhez és kommunikációs zavarokhoz vezet.

Személyes feddhetetlenség
A feddhetetlenség magába foglalja a tisztességet, de túl is mutat rajta. A tisztesség azt jelenti, hogy igazat mondunk, vagyis szavainkat a valósághoz igazítjuk. A feddhetetlenség pedig azt jelenti, hogy a valóságot a szavainkhoz igazítjuk – tehát álljuk a szavunkat, és eleget teszünk az elvárásoknak. Ez erős jellemet és nyíltságot igényel, elsősorban önmagunkkal, de az élettel szemben is.

Kivét esetén őszinte bocsánatkérés
Azok, akik nem biztosak magukban, képtelenek erre, mert úgy érzik, ezáltal kiszolgáltatják magukat másoknak. Attól félnek, hogy erőtlennek, bizonytalannak tűnnek majd, és ezt mások felhasználhatják ellenük. A felelősséget másokra hárítva magyarázzák a hibáikat, és ha mégis bocsánatot kérnek, az csupán felületes mentegetőzés.
(Forrás: (Dr. S. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 201-209. o.)

Ezek a pontok NEM mondják meg, pontosan mit tegyek.
Mindannyiunk saját felelőssége, hogy megírja saját történetét saját helyzetében.
Egyéni a felelősség.
Nincs két egyforma történet. Mindannyiunk megoldása másként szól!
Ne legyünk eszköztelenek!
Használjuk a tudást!
A töménytelen tudás világában tudatlan kócbabák lettünk.
Ne legyünk tudatlanok! 

A család építésének négy területe:

1. Egyenes, nyílt, őszinte, pozitív Kapcsolódás.

2. Együttműködés a külső szervekkel: óvoda, iskola, bölcsi, rokonság, munkahely.

3. Közös szabályok megtervezése. Változtatható Szabályok. Ezek segítenek élni.

4. Két erős önbecsülésű anyuci-apuci-férj-feleség.

"Természetesen azokat az embereket is érik nehézségek és csalódások, akiknek erős az önbecsülésük, ők azonban jellemzően gyorsan talpra állnak, és ellenálló képességük segíti őket abban, hogy elviseljék az élet kihívásait, küzdelmeit és dilemmáit. Az önbecsülés egyfajta "teflonbevonattal" vértezi fel lelküket.
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 126.o.)

Az erős önbecsülésű ember

1.) tudja, mit képvisel, mik az értékei, ki akar lenni az adott helyzetben,

2.) ezt egyenesen kommunikálja kifelé,

3.) tud hálás lenni,

4.) szeretetet-pozitív visszajelzést ad és fogad,

5.) a kudarckezelés: gödörből kimászik, nem benne ragad,

6. és rugalmas-spontán személyiség: nyitott és laza vagyok a konfliktushelyzetben is.

"A legállandóbb emberi kapcsolataink -mint amilyen a házasság is- igénylik a legállandóbb befektetéseket.

Mivel a várakozások folyamatosak, a régi betétek elhasználódnak. Ha összefutsz egy régi középiskolai osztálytársaddal, akit már évek óta nem láttál, ott folytathatod vele a beszélgetést, ahol annak idején abbahagytátok, hiszen a korábbi betétek még megvannak.

De akikkel rendszeresen érintkezel, azokkal a közös bankszámlátokat is folyamatosan fel kell töltenetek. Előfordulnak automatikus kivétek is a napi érintkezésben, esetleg a másik kivétként érzékelhet valamit, amit te észre sem veszel.

(...)

Ahogy szaporodnak az őszinte betétek, lassan a bankszámla is feltöltődik.

A hiány lassan, de biztosan eltűnik."

(Dr. S. Covey, Az eredményes emberek hét szokása)

Jaj, a nagy kedvencem: Iskolai erőszak. Mit tegyünk?
Na mit?
Mintha a tudomány hülye lenne.
Miért nem tesszük, amit a tudomány mond?
Milyen okosan lehet hülyének tettetni magunkat!

Először is.
Amikor két iskolás között veszekedés, verekedés történik: MEDIÁCIÓ.
A mediációval megegyezés, jóvátétel, kapcsolódás történik. Ezt semmi mással nem lehet elérni.
A megbeszélés végén a jelenlévők szoktak egymáshoz odamenni, megszólítják egymást, kapcsolódnak. Az emberek megenyhülnek.
Nem túlzás: varázslat történik. A legszebb számomra az a pillanat, ezért dolgozom, hogy odáig elérjen a folyamat, amikor a felek kezdik érteni a másikat! Miért viselkedik velem így? Miért ilyen hülye? Elhangoznak olyan részletek, amik csak így-és-ott épülnek be a történetbe. Mindenkinek van oka arra, amit mond és képvisel.
Egyenlőek vagyunk a mediációs folyamatban. Nem büntetés történik, hanem felelősség vállalás, jóvátétel. 

El tudok képzelni ilyen igazgatói beszéd-részletet az év végén:
„Iskolánkban ez évben három békítő tárgyalás zárult eredménnyel. Büszkék vagyunk a tanulókra, akik végigvitték a projektet, és iskolánk közösségét erősítették, sokat tettek közösségünkért. Munkájukhoz ezúton is gratulálok!

Iskolai erőszak. Mit tegyünk?
Na mit?

Itt sajnos nincs idő két alapkutatást bemutatni: Carol Dweck és Aronson kutatásait.
A szakma két doyenje.
Miért nem érdekli a hatalommal bírókat, meg a pszichológusokat ez a tudás, hogy a már kikutatott eredményeket eredményesség céljából használják? 
Fontos itt az ember?
Ja, fontos...

"A világ különböző országaiban Japántól Norvégiáig felmerült a kérdés, hogyan akadályozhatnánk meg, hogy a gyerekek egymást gúnyolják, bántsák."
( Daniel Goleman: Társas intelligencia)

„A kapcsolattalanság problémája a tanulók társadalmi életének megkeserítőjévé vált.”
(D. Goleman: Társas intelligencia)

Egy Aronson nevű szociálpszichológusnak sokat köszönhetünk. Kitalálta a „kirakósjáték-osztály” modellt. (Ma vannak iskolák Magyarországon is, ahol így oktatnak, Főleg hátrányos helyzetű gyerekeket építenek fel, nem kérdés: eredményesen! )

Szóval: KIRAKÓSJÁTÉK-MODELL:

„Itt a gyerekek csoportokban dolgoznak egy adott feladaton, amiről azután számot kell adniuk. A puzzle-hez hasonlóan minden diák egy bizonyos altémának a szakértője. A szakértő diák ezt a részt dolgozza fel, miközben együttműködik más csoportok tagjaival. Aztán visszatér saját csapatához, és beszámol ismereteiről a többieknek.”
Voltak, akik csúfot űztek Carlosból, de itt rá voltak utalva az ő munkájára is. Amíg Carlos görcsölt miattuk, nehézkes volt az előadásmódja, alig volt képes átadni ismereteit a csoportnak. Ezért aztán, írja Goleman, mindenkinek rosszul sikerült a tesztje.
„Ettől kezdve inkább segítettek Carlosnak és bátorították. Minél több segítséget kapott, annál lazább lett, és annál érthetőbben kezdett beszélni. Előadásmódja javult, a csoporttagok is jobb szemmel néztek rá. Egyszer ezt írta levélben Aronson-nak: „Megszerettem a tanulást. Most a Harvard Egyetem Jogtudományi Karára készülök.”

Tanulság: A bántalmazás, szorongás kapcsolattá válhat a gyerekek között, ha megjelenik közöttük a KÖZÖS ÉRDEK!

Bárcsak sok döntéshozó hinne abban, hogy „A kapcsolattalanság problémája a tanulók társadalmi életének megkeserítőjévé vált.”, és bárcsak még többen hinnének abban, hogy egy közös érdek megteremtésével a feszültségről elterelhető a figyelem a közös munka, a közösségteremtés felé.
(Forrás: D. Goleman: Társas intelligencia)

1. Közös érdek megtalálása.
2. Erre épülő közös munka. 
3. Közösségteremtés. 

Tegyük még hozzá a hitetlenkedőknek, hogy a hatvanas évek végén ezzel a modellel tudta az amerikai társadalom megvalósítani iszonyatos társadalmi támadások között a fekete és fehér gyerekek közös iskolába járását.
Csak így ment nekik: Közös érdek, közös munka=közösség.

 "AMIT TESZEK, AZ VAN.
AMIT NEM TESZEK, AZ NINCS." 
(Laár András) 

Túl sok a duma.
Ami túl kevés: az a tett.

Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”