2020. december 18. írta: Hajdú Éva

Nem reagálnak, nem lesznek mérgesek, nem válnak el tőlünk, és nem lépnek le a legjobb barátunkkal

"Az a szabály, hogy nincs szabály", hallottam többször is fiatalkoromban.
Megmaradt bennem.
Megérintett.
Azt hiszem, valami olyasmi érzés jelent meg bennem ennek hallatán, hogy "ez szörnyű. Ez valami rosszat jelenthet, ami veszélyes rám is. Nem jó neked! Ne kövesd!"
Ezek a dolgok jelentek meg bennem.

Dr. S. Covey a világ egyik leghíresebb és számomra legértékesebb ember-fejlesztő művében foglalkozik azzal, hogy az embernek van egy értéklistája. Fontos ennek tudatosítása. Mindenki él valamilyen értékrend szerint. De nem tudatosítja. Ezek szabályok. Célok is. Elvek, amelyek mentén élünk. Ezek mentén hozzuk meg döntéseinket is.

Írd össze az értékrendedet!
Az Alapelveidet!
Amilyen egyszerűnek tűnik, olyan nehéz ez!
Azért nehéz, mert egy nagy katyvaszban kezdünk el rendet tenni.
Mert az értékrend rend az ember életében.
Rendet teremt a kiszámíthatatlanságban.
Rend a tehetetlenségben.
Rend a kiszámíthatatlanságban.
Amikor hű vagyok magamhoz, az alapelveimhez vagyok hű!

"Életünk minden egyes napját az értékeink határozott tudatosításával kezdem. Amikor aztán jönnek az élet apró bosszúságai és kihívásai, a döntéseimet ezeknek az értékeknek az alapján hozom meg. Cselekvéseim a tisztességen alapulnak.
Nem az érzelmekre vagy a körülményekre reagálok. Proaktív vagyok, és azok az értékeim vezérelnek, amelyeket pontosan tudatosítottam magamban. "

(Dr. S. Covey , A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 114.o.)

"Az alapelvek nem reagálnak. Nem lesznek mérgesek, és mindig ugyanúgy viszonyulnak hozzánk.
Nem válnak el tőlünk, és nem lépnek le a legjobb barátunkkal. Nem állítanak csapdát nekünk. Nem képesek arra, hogy gyors megoldásokkal könnyítsék meg az utunkat.
Nem függnek mások viselkedésétől, a környezettől, a divattól. Az alapelvek örök életűek. Nem bukkannak elő a semmiből, hogy aztán egy szép napon megint eltűnjenek. Nem árt nekik a tűz vagy a földrengés, és a tolvajok sem tudják őket ellopni.
Az alapelvek mély, alapvető, klasszikus igazságok, maguktól értetődő közös nevezők. Szorosan összetapadó szálak, amelyek pontosan, következetesen, gyönyörűen és erőteljesen alkotják az élet szövetét.

Még ha a környezetünkben élők nem is, vagy a körülményeink NEM IS VESZNEK TUDOMÁST AZ ALAPELVEKRŐL, AKKOR IS biztosak lehetünk abban, hogy hatalmasabbak, mint az emberek vagy a körülmények, és sok ezer éves történelmünk alatt újra és újra diadalmaskodtak.

MÉG ENNÉL IS FONTOSABB ANNAK A BIZTOS TUDÁSA, HOGY AZ ALAPELVEKET A SAJÁT ÉLETÜNKBEN IS ÉRVÉNYRE TUDJUK JUTTATNI, önnön tapasztalataink is igazolni fogják őket."
(131-132.o.)

Én ezt írtam össze.
Csak példák.
Kimaradt belőle például az az élethalálkérdés szabályom, hogy nem sértődök meg (mert sértődős vagyok) szóval íme:https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2020/11/28/a_vagyon_az_fontos

Hogy miért írtam meg a 226. bejegyzésemet? Este háromnegyed 11-kor?
Mert az értékrendemet veszem elő újra és újra.
Ez a belső erőm forrása.
Megtartó erő.
Biztonság.

Covey az alábbi területeket szedi össze életünkből, amikhez hozzárendelhetjük-letisztázhatjuk az értékrendünket. Alapelveinket. Szabályainkat. Céljainkat:
HÁZASTÁRS
CSALÁD
MUNKA
PÉNZ
JAVAK
ÉLVEZETEK, BARÁTOK, ELLENFELEK, EGYHÁZ,
ÖNMAGUNK