„A FEJLŐDÉS IZGALMAS (ÉS GYAKRAN FÁJDALMAS) ÉLMÉNY, DE SENKI HELYETT SEM FEJLŐDHET MÁSVALAKI. A FEJLŐDÉS AKKOR KEZDŐDIK, AMIKOR MAGUNKTÓL TESSZÜK MEG AZ ELSŐ LÉPÉST, NEM PEDIG AZÉRT, MERT KÉNYSZERÍTENEK RÁ. ”
(E. Aronson)

Coaching - mediáció - párkapcsolati coaching
CSALÁDI ÜGYEK

Coach vagyok; családi ügyek.
Pszichológus soha nem akartam lenni.
A mentális egészség érdekelt mindig is.
Mindig a fejlődéssel akartam foglalkozni. 

Ha a mentális betegség fontos téma.
Akkor a mentális egészség lehet még fontosabb?
Mint coach és mediátor abban támogatom az ügyfeleimet, hogy olyan tudásra tegyenek szert 
a folyamatban, amivel egészségesebbek lesznek!
Ma szerintem és nyugodtan kifütyülhettek, legnagyobb szükség coach-okra, mentálhigiénés 
szakemberekre, mediátorokra van a legnagyobb szükség. Mert ezekben a megbeszélésekben
olyan változásokat érnek el az emberek ügyeikben, mely pontosan mérhető; fejlődnek és 
mentális egészségük magasabb színvonalra lép. 

El szoktam mondani az ügyfeleimnek, hogy hálás vagyok, mert coach vagyok és mediátor.
Olyan eszközöket tudok mutatni ügyfeleimnek, olyan megoldásokat, melyek segítségével 
lelki egészségüket emelhetik magasabb színvonalra.

Van, amikor megkérdezi ügyfelem, hogy helyes-e, hogy megváltozik a gondolkodása valamiben. Ekkor a Carol Dweck féle híres kutatás eredményeit szoktam megmutatni: mi az a 3 dolog, amin nem tudunk változtatni, és mi az, ami folyamatosan változik az ember életében, és hogy erre alapozva a fejlődés azt jelenti, hogy folyamatosan tanulunk-gyakorolunk-erőfeszítést teszünk a céljaink érdekében. És hogy nem mindenki ér el minden célt, testreszabott célok vannak, mekkora hülyeség az, hogy „bármit elérhetsz”.

Ebben a céltudatos folyamatos fejlődésben leszünk egyre okosabbak! Vagyis „nem azok lesznek a legokosabbak, akik a legokosabbnak indulnak.”

És „nem az győz, aki jobban tud, hanem az, aki jobban küzd.”

A Covey féle szabályalkotó kereket megnézzük. Mik a szabályaim? Házi feladatként ügyfeleim megható saját szabály-listával érkeznek vissza. Tudtad, hogy minden döntés mögött a szabályaink állnak? Az elveink? Az emberek szerintem nem tudják, hogy mi alapján hoznak döntéseket. Minden döntésed mögött áll egy elv, egy szabály, amit te hoztál meg! Ha félrelépsz a munkatársaddal, emögött van egy szabályod: Nem várom el magamtól, hogy hűséges legyek, számomra nem érték a hűség.

Lehet változtatni a szabályaim? Igen.
Lehet változtatni a döntéseimen? Igen.

Gondolatnaplókat használunk, amivel cafatokra szedi ügyfelem a történetét. Ez azért fontos, mert a végén, amikor ügyében meghozza végső döntését, és felismeri fejlődési lehetőségeit, ahhoz először neki fontos értelmezni a hozott helyzetét. Ebben segítik őt a gondolatnaplók.

Kapcsolati ügyekben megnézzük a dráma háromszög negatív játszmaszerepeit. Felismerik szerepeiket. A játszmaszerepek felismerése mellett fontos eszköz a Játszma –terv.

Ez az eszköz a játszmában-bántásban rekedt emberi kapcsolatokban segít kilépni a feszültségből. Végigmegy pár kérdésen. A végén ügyfelem ezt válaszolta egy bedugult munkahelyi konfliktushelyzetre: „Ilyen egyszerű? És ez nekem miért nem jutott eszembe?”

Amit mindig fontos szerintem elmondani családi ügyben, Virginia Satir nyomán, az az, hogy a kapcsolat alapja  két erős önbecsülésű ember.
Ha tehát építem az önbecsülésemet, ha tudom magamat építeni, akkor tudom építeni a kapcsolatot. Ha építem a kapcsolatot, akkor tudom építeni a gyermekemet. Ha van idő, elmondom a szülőknek, én hogyan programozom a gyerekemet.

Tehát ez a sorrend!

Vagyis erre mondják sokan, hogy párkapcsolati probléma, olyan nincs! Az egyén nem tud fejlődni, na olyan már van!

Ha én nem fejlődök, akkor a kapcsolatom sem fog.

Ha te nem tudsz fejlődni a párkapcsolatodban, akkor a te gyereked még rosszabb szinten fogja megélni az egészet. Ami még a szüleid életében döcögött, ők elvoltak vele, az a te életedben már váláshoz vezethet, és a gyereked életében még kevésbé fog működni! Nem hiszem, hogy merik ezt elhinni az emberek! Az is igaz, hogy ha én élhető mintát mutatok a gyerekemnek, akkor ő még magasabb szinten élheti meg a kapcsolatát, mint a szülei. A gyerek dolga, hogy túlszárnyalja a szüleit.

A társadalom tele van Család-Túlélőkkel. Akik a nem működő szülői mintákba belehaltak. Felnőttként épp felépíteni igyekeznek magukat. Keveseknek sikerül. Akiknek sikerül, ők a Család-Túlélők. 
A társadalom tele van Érzelmi Árvákkal. Érzelmi Árvák azok a felnőttek, akiknek a szülei még élnek, de élhető-őszinte-pozitív-érzelmileg építő kapcsolatuk nincs a szüleikkel. Hiszen a szüleik nem óhajtanak fejlődni. Ami tátong azÉrzelmi Árva és Szülője között: az egy hatalmas árok.

Amikor Felnőtt Gyermek vitája szülőjével a Téma:

Virginia Satir nyomán elmondom, gyorsan megértik az emberek, hogy háromféle szempontot érdemes megfigyelni:
1) A szülő mágikus személy, de nem Isten. Ne térdelj le előtte.

2) A szülőt nem dolgom megváltoztatni. Magamat megváltoztathatom.

3) A működő szülő-felnőtt gyermek kapcsolatban két Felnőtt találkozása a működő kommunikáció. Tehát felnőtt gyermekként elsősorban felnőtt vagyok, és másodsorban vagyok a gyermek szerepben, írja Satir a Család együttélésének művészete c. könyvben. Amit sokan félreértenek. Az én dolgom a szüleimet ápolni, amikor betegek. Nem neked! De a kommunikációs-kapcsolatépítős területen nem kéne elfelejteni, hogy két felnőtt találkozik. Igen, a bajok itt kezdődnek! Hiszen nem biztos, hogy a szülő valaha felnőtt, és nem biztos, hogy mellette a gyereke valaha felnőhetett!

Jól tudják használni ezt a hármas tagolást az emberek.
Azonnal rávágják, kiemelik a történetükhöz illő fő szempontot.
Van, akinek az a felismerés jelentette a fejlődést, hogy szülőjét nem utálja, ha nemet mond a ráerőltetett szakma tanulására.
Van, akinek nemes életmentő munkát végez a szülője, és elég, ha tiszteli a szülőt, nem kell előtte letérdelnie.

Minden megbeszélés végén kérek visszajelzést magamról, magáról, és a közösen megtett útról. Megdöbbenek, milyen határozott-egyéni-egyedi vélemények hangzanak el.
Az emberek nem hülyék. Inkább eszköztelenek vagyunk.

Nem hiszek abban, hogy a legfőbb baj a szorongás, a depresszió, a pánikbetegség.
Biztosan tévedek, de abban hiszek, hogy minden mindennel összefügg.

Ha nem kezdem el az alapjaim felépítését, aztán meg a folyamatos fejlődést, akkor hiába foltozgatom a depressziós kis tüneteimet, meg a napi szorongásaimat. Ha nincsenek eszközeim, ha nincs egy szerszámosládám, ahonnan kiveszem a helyzethez illő eszközömet, amik használatával naponta építem a mentális egészségemet, akkor lehet, hogy nem fogom érezni annyira a szorongásomat, de egy idő után még erősebben fog rám törni.

Húsz évig éltem a szorongás fojtogatásában. Fojtogatott. Fojtogatott ott belül. Szó nincs rá, mennyire halott érzés volt ez a húsz év. Nem csak azt kellett megtanulnom, hogy ne szorongjak. Mert ma is szorongó ember vagyok.

Hanem azt is, hogy értékes vagyok, fontos vagyok, szerethető vagyok, felelős vagyok, ember vagyok, hibázhatok, szükségleteim lehetnek, hogy nem lábtörlő vagyok, hogy álljak, és ne támaszkodjak, hogy úgy kommunikáljak, hogy neked se fájjon, de nekem se! Hogy ne az önbántásba meneküljek, hanem a biztos bázisaimat használjam, hogy ha emberséges vagyok, és te mégis megsértődsz, az a te dolgod, nem az enyém, ha rám teszel sok bántó érzést, azt ledobhatom magamról, mert nem kötelező átvennem tőled. Sok mindent meg kellett tanulnom. És tanulom ma is.

Azt mondták rám többen is, hogy túl tudatos vagyok. Mert mindenre van egy eszközöm. Nehéz helyzetre eszközhasználattal válaszolok. Biztos van igazság ebben. Megégettem magam. A tűz közelébe sem szeretnék menni. A magamfajta, aki 20 év rabságból alig tudta magát kiszabadítani Isten segítségével, az elővigyázatosabb az átlagnál. És ezt nem tartom rossz szokásomnak.

Ez egy válásos ügy volt, érzelmileg brutális szerintem.
A folyamat végén ügyfelem elé tettem egy A/4-est. Ezen tojásforma. Három részre osztva:

Érzelem. Értelmezés. Tapasztalat.

Ez a három az attitűdünk egy helyzetben.

Megkértem ügyfelemet, határozza meg attitűdjét akkor és most. A folyamat elején és végén. Akkor és most mit érzett, miként értelmezte a helyzetét, és milyen tapasztalatot tud fűzni a helyzethez.

Elmondta ennek az eszköznek kapcsán, hogy örül, hogy coach-hoz ment.
Mert rövid idő alatt sokat kapott, és neki sok kellett, mert haladni akart. Eszközökre-értésre volt szüksége. Hogy cselekedjen.
Elmesélte, hogy először azért jött, hogy erőt kapjon a házassága elviseléséhez.
Elmondta, hogy az elején megkérdezett engem, hogy váljon vagy sem.
Én azt mondtam erre, hogy nem tudok válaszolni, de ő benne ott van a válasz, és ha dolgozik ezen a programon, meg fogja találni a saját válaszát.
Az úton megtalálta a döntését, azt, hogy elválik, és közben, az úton meg is erősödött. Tehát nem abban lett erős, amit először tervezett, hanem egy új cél elérése felé lett megerősödve.

Ő sokkal szebben mesélte, mint én most.
Szemtanúja voltam az ő átalakulásának.
Új élet kezdetének.
Ennél szebbet?
És nehezebbet?

Egy másik ügyfelem, akit elhagytak 20 év után, ekkor jött hozzám, és ez az út is a mentális egészsége felépítéséről szólt, amivel előtte ő sem foglalkozott szinte semmit. Az út végén ezt mondta: Én lettem az életem hőse.

Mit tanulok az emberektől ebben a munkában?
Azt, hogy a hegy meredek, visszafordulni viszont halálos, ezért mászd meg a hegyedet.
Ne fordulj vissza! Menj mindig előre! És tudj közben pihenni.

Nem mindenkinek való a coaching.
Elkezdünk projektet építeni. Ha valaki nem akar építkezni, neki sok lesz a coaching.
Van, aki kerekperec leszögezi, hogy azért van itt, hogy kibeszélje magából, ekkor is kér viszont visszajelzést: ő anyagot gyűjt. Még nem akarja elkezdeni az építkezést, de anyagot jön gyűjteni. 
Van, amikor egy bizonyos idő elmúlik, és tettek szintjén alig történik valami ügyfelem körül. Ekkor szoktam kicsit bekeményíteni. Tisztelettel, alázattal, de megbeszélem ügyfelemmel, hogy nem kell jönnie hozzám, nem fogadom, ha minimális feladatokat nem hajlandó teljesíteni. Mert én nem vagyok hajlandó azt tesztelni, hogy ügyfelem mennyi ideig tart ki a langyos fosban. 

Tanmese szerint egy ember egyszer várt fára.
Nem jó neked ez a fa?-kérdezi szomszédja.
Nem –így a válasz. Házat akarok belőle építeni. Az alföldi, könnyen hozzáférhető fa gyorsan nő, de én a hegyekben nőtt fákra várok. Ezeknek a fáknak a gyökerei mélyre érnek, erősek, mert lassan nőttek. Lassan fejlődtek. Én ilyen fából akarom építeni a házamat, mert ezek a fák sok nehézséget túlélnek, lassan nőnek, de gyökereik erősek.
A mentális egészségépítés ilyen.
Lassú, erős, nehézséget túlélő.

Végére is egy visszajelzés. Ez is a coaching-ról szól.
 

„Nagyon szivesen megosztom a veled való beszélgetésünk eredményét!!!

Készülj fel, nem lesz rövid!

Örök szkeptikus VOLTAM! Bármikor szóba került bárminemű ilyesmi dolog, hogy párterápia, mentálhigiénés foglalkozás vagy ehhez hasonlók, mindig is úgy gondoltam, hogy kuruzslás és ingyenélés. Mások nyomorainak meghallgatása, pénzért könyvből tanult tanácsok osztogatása!

 TÉVEDTEM!!

Ahhoz, hogy rájöjjek erre, az kellett, hogy a kapcsolatom a volt feleségemmel odáig süllyedjen, hogy válás lett a vége. Szerencsére még mindennemű sz@r előtt megismertem egy embert, akin keresztül eljutottam hozzád! Igen a (név)! Mondjuk ettől még mindig úgy gondoltam, hogy a te foglalkozásod csak lehúzás, de a sok szenvedés után úgy voltam vele, hogy sz@rok arra a pár forintra, félre teszem az előitéleteimet, és meglátjuk mi lesz!

 Megláttam!! Ha akkor Októberben nem megyek el hozzád, akkor nem biztos de valószínűleg mára egy lelkileg roncs VESZTES figura lennék, aki mindenki mást hibáztat, csak saját marhaságait nem tudja kezelni! Persze ehhez kellett a második meg a harmadik coaching is!! De egy percét sem bánom egyik alkalomnak sem! Persze tudom, hogy ehhez a sikerhez 2 ember munkája szükséges, és csak a te vagy csak az én személyem nem lett volna elég hozzá, viszont az a fajta iránymutatás amit tőled kaptam, és rendkívül kemény, de hatásos szabályrendszer, amit a segítségeddel magamnak beállítottam, na az az amiért ezer évig hálás leszek! Nyilván most ez kicsit nyalizós meg ilyesmi, de számomra ez a fajta dolog ami az elmúlt egy hónapban zajlott, olyan mértékben formálja a felfogásomat,  a hozzáállásomat,  és az önbecsülésemet, hogy még én is meglepődöm magamon!! Mindezek nem sikerültek volna, sőt nem is tudnék ezekről, ha nincs (név), nincs a Lélek Központ, és nem vagy te Évi!

Summázva az egészet, csak annyit tudnék mondani, hogy tényleg mindenkiben ott van a vesztes és a nyertes egyaránt. Viszont a megfelelő iránymutatással,  és kellő akaraterővel bárki lehet NYERTES!! Köszönöm szépen Évi, hogy a segítségeddel lassan én is nyertesnek érezhetem maga

Hajdú Éva
párkapcsolati tanácsadó
life coach
családi mediátor
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2022/11/14/a_fejlodesnek_nincs_hatara_784